4. RÉSZ

Jackson:

Leteszem a villámat, amint megszólal a csengőhangom. A zsebemből előszedem a mobilomat, ám a név láttán fel is pattanok a székemről. Ten az. Miért keres?

- Szia, mondd, lehetőleg gyorsan - emelem a fülemhez, mihelyst a folyosóra érek.

- Hétvégén felugrom hozzád, rendben? - szól bele kényes hangon a telefonba.

- Jó, persze! Nyugodtan gyere. Négy nap múlva, szombat? Hány napra jössz? - hadarom el gyorsan, de izgatottan. Rég nem jártam már, abban a szűk kis járatában…

- Csak a hétvégére. Szombat reggel kilencre ott leszek!

- Jó, majd beszélünk addig, szia - nem várom meg a válaszát, leteszem a telefont.

Visszasétálok az étkezőbe, ahol Mark már pakolgat össze. Gyors volt ez a kajálás… gyorsabb, mint vártam.

- Ki volt az? - kérdezte, amikor mellé értem.

- A nővérem. A hétvégén jön Szöulba egy munka miatt, és átjön - hazudom neki, bár ahogy látom, semmit nem vesz észre belőle.

- Oh, szuper. Hong-Kong-ból érkezik?

- Igen.

- Akkor hétvégén ne zavarjalak? - kérdezi miközben a tányérját a mosogatóba helyezi.

- De, igazából... arra gondoltam, hogy pénteken átjöhetnél, megbeszélni pár dolgot…

- Jó, rendben, de csak akkor, ha tényleg beszélünk.

Mark:

A pénteki nap után, nekem már csak szerető, gondoskodó, megértő feles poharakra van szükségem. Úgy látszik, ha túl sok filmet nézünk, könyvet olvasunk, a valóság nagy csalódást fog okozni. Nem vagyok egy játékszer, amivel kénye kedve szerint játszhat az ember. Vannak érzelmeim is, nagyon mélyek, és erősek!

Még mindig várom azt a bizonyos “Elbasztam, tudunk beszélni?” üzenetet, ám szerintem már fölöslegesen. Talán, nem is az ő hibája, hanem az enyém. Elvégre… Könnyű átejteni azt, aki hagyja magát. A legjobb lenne, hogyha bevennék egy marék gyógyszert, innék rá, és többé nem kelnék fel. Sosem vártam senkitől sokat, én ilyen ember vagyok. Nem kellenek drága ajándékok, luxus dolgok, éttermi kajálások. Csupán két dolgot értékelnék a legjobban, az őszinteséget, valamint a szeretetet. Ezeket, eddig, még senkitől se kaptam meg szerintem.

Azt rohadtul nem értem, hogy Ten, hogy keveredett oda Jacksonhoz, egyáltalán miért, de most már eléggé letojom az egészet. Először is, Tent úgy, ahogy van, szívből rühellem, Jackson meg, jesszusom, őt lehetetlen. Még nézni is jó, ahogy csókol, nemhogy érezni azt… Az a baj, hiába fájnak a rossz tettei, ha a jókat nem tudom elfeledni.

Bár, már kezdem kapizsgálni. Ten volt az ő Hong-Kong-i “nővére”, aki a hétvégére leutazik hozzá, hogy jól megdöngethesse, és ezt mind az orrom alá dörgölhesse a “testvére”. Milyen szuper “családi kapcsolatok” vannak a huszonegyedik században. Kár, hogy ezt az egészet egy játéknak fogja fel Jackson, ezek után engem aztán nem érdekel. Nem rajtam múlik ez az egész, hanem rajta. Én nem fogom meggyőzni egyszer sem, hogy egy férfi kurvával van együtt az ágyban. Majd ő eldönti, hogy mit szeretne, de mindenek előtt igazán jó lenne rácsörögni Taeyongra, mi a véleménye erről az egészről. Elvégre, elég rég óta ismeri.

        -Szia Mark, Tent keresed? Ha igen, őt most nem tudom adni, a nagymamájához utazott le a hétvégére - hadarta el gyorsan, és mielőtt letette volna a telefont gyors közbevágtam.

        -Nem, téged kerestelek, van egy két dolog, amit jó lenne megbeszélnünk.

        -Mégpedig? Mi lenne az?

        -Először is, Ten rohadtul nem a nagymamájához ment, hanem Jacksonnal dug jelenleg is, véleményem szerint.

     -Na persze, én meg szivárványszínű neon zölden villogó unikornis vagyok, nem? - nevetett a telefonba.

        -Hát figyelj, nem hiszel nekem? Akkor hívd fel az otthoni telefonról, ha nem veszi fel, meghallgatod a mondandómat.

        -Ezt, te komolyan úgy adod elő nekem, mint hogyha érdekelne is engem? Kit érdekel, hogy mikor és hol fekszik le bárkivel is? - basszus, ki ez a skizofrén srác? Az előbb még olyan volt, mintha érdekelné is, amit mondani akarok.

        -Végül is, gondolom jelenleg is BamBamet húzogatod, úgyhogy nyugodtan menj vissza hozzá, rohadtul nem foglalkozom se veled, se azzal a két barommal - ezzel a lendülettel letettem a telefont, kisebb-nagyobb károkat okoztam a bútoromban idegességemben.

Nem értem, hogy lehet valaki ekkora talpnyaló kis nyomorék. Egyre jobban hányingerem lesz ettől az egész világtól… Hol a régi BamBam, aki mindig ott volt, amikor kellett? Hiányzik, a reggeli köszöntése, az hogy valaki hozzám bújik, mindent hiányolok…

Rájöttem, mikor egyedül van az ember, hirtelen minden rossz érzés, gondolat eszébe jut. Ez egyrészről jó, másrészről meg nagyon nem. Hiszen, a rosszakat újra tudod gondolni, például, miben kellett volna változtatni a történéseken, vagy éppen csak filozofálsz, azon hogy mi miért történt. A nagyon nem része ott kezdődik, amikor már olyan érzések keringenek benned, amiben konkrétan újra átéled, azt az emléket, vagy traumát…És ez ugye kisebb nagyobb fájdalmakkal is jár.

Feküdtem az ágyon, majd ránéztem a falra. Nem tudtam pontosan, azt, hogy mit érzek, de fel kell hívnom BamBamet. Szerintem eléggé sok megbeszélni valónk van, a múlttal, a jelennel, és a jövővel kapcsolatban.

Ten:

Megcsóválom a fejemet, majd lassan felállok, felveszem a ruháimat aztán elszámolok magamban háromig,  és amilyen gyorsan csak tudok, besprintelek a fürdőbe, az ajtót pedig gyorsan magamra zárom.

- Ez nagyon rossz ötlet volt, édes! - hallom Jacksont, mire felnevetek.

- Így jártál! - kiabálok vissza neki.

Csend telepedik a házra miközben leveszem a pólómat magamról. Ez fura... Jacks nem tud, ilyen csendben lenni. Halk lépteket hallok, ezután egy kulcsot a zárban. Nevetve a zuhanyzóba szaladok, s elhúzom az ajtót.

- Hjjaj… nagy hiba volt ez szépségem... - A homályos üvegen keresztül látom, ahogyan megcsóválja a fejét. Pólóját a felsőtestem elé szorítom, közben kipirulva várom az érkezését. Mikor ideér, elhúzza az ajtót, én pedig felsikkantok, mikor megragadja a csípőmet és a falnak szorít.

- Elszöksz előlem? - dörmögi a fülembe, én pedig már alig tudom visszafogni magamat, hogy ne itt essek össze. Bár, testét úgy hozzám préseli, hogy esélyem sem lenne...

- Szóval? - emeli fel a szemöldökét.

- Eszembe se jutott - mondom mosolyomat visszafojtva.

- Akkor jöjjön a büntetés! - vigyorodik el, majd érzem, ahogyan a vízcseppek eláztatják a hajamat és úgy mindenemet.

- Jiaer! Nem így akartam mosakodni! - hisztizek, utána végignézek magamon. Jack elismétli a cselekedetemet, amire megint piros leszek, pont, mint egy érett paradicsom.

- Ennek örülök - morogja a fülembe, majd megpuszilja a nyakamat, amibe beleborzongok. Sikere láttán elmosolyodik, az állam alá nyúl, a szemeimbe néz, majd lassan ajkaimra tapad, bal kezével pedig vizes tincseim közé túr. Karomat a nyaka köré fonom és én is beletúrok a hajába, majd óvatosan meghúzom, amire felmorog, ágyékát az enyémnek nyomja, ahol megérzem dudorodó férfiasságát. A szájába nyögve kicsit elválok tőle.

- Jackson, nem fogjuk tudni visszafogni magunkat - lihegem, közben a kezeimet mellkasára tapasztom.

- Menj, még lehet, de este nem menekülsz - nevet fel, majd elzárja a vizet, én pedig mosolyogva lépek ki a kabinból, ahol már elég fülledt volt az idő, így most jól esik a testemnek az a hűvös, ami megcsap. Megtörölközöm, leveszem a vizes gönceimet, kiakasztom száradni, én pedig magamra kapom Jackson egyik pólóját, ami az ágyon fekszik.

- Ne törődj vele bébi, hogy most akartam felvenni - hallom meg rekedt hangját a fürdő felől, mire elvigyorodok és sunnyogva odasétálok.

Jackson:

Eltelt a hétvége, én pedig újult erővel robogtam be az épületbe, ahol rögtön megtalált pár roppant idegesítő nőcike, az új számommal kapcsolatban. Nemsokára videóklipp forgatás…

Ami Markot illeti, nem érdekel, vagyis… de. Meg akarom fektetni. Nagyon. Kibaszottul rá vagyok éhezve a srácra. Kéne már egy jó szűk lyuk nekem. Bár, Tent sem tágítgatom annyira sűrűn… hetente... párszor. Nem ez a lényeg! Mark segge kell nekem, és meg is fogom kapni, ha kell, erőszakkal, de beteszem neki a dákóm!