MARK:
Konkrétan már minden figyelmem BamBamra szegeződött. Ezután valamit elkezdett motyogni, de nem hallottam. A következő pillanatban már csak arra lettem figyelmes, hogy Taeyong lesmárolta, és ez engem eléggé idegileg, bár, fogalmam sincs, miért...
Ezek után semmi keresnivalóm nem volt ezen az egyetemen... Jacksont szép lassan magammal ráncigáltam haza, aztán bedobáltam a cuccaimat egy nagy táskába, majd mentünk le a kocsijához…
- Hé, minden rendben? - Faggatózott.
- Persze, csak egy kicsit meghökkentett ez az egész történés, mikor először úgy tűnt, hogy szerelmet vall nekem, aztán kiderül, hogy van más neki. Na az ilyenek miatt ki vagyok akadva.
- Tehát, éreztél valamit iránta? - szorította meg a kormányt, és idegesen ütlegelte az ujjaival.
- Nem tudom, hogy mit éreztem, régóta nem volt senkim, a magány miatt lehetett egy plusz kötődésérzetem hozzá… - Furcsállom ezt az egészet, nem nagyon értem, hogy miért érdeklődik emiatt.- Na és neked van valakid mostanában? - Ha már belekezdett ebbe a témába, szívesen folytatom, bármennyire is fáj, ha azt mondja, hogy van…
- Emlékszel a volt osztálytársunkra, Angel-re?
- Igen, nehezen tudom kiverni a fejemből... Csak nem ő a szerencsés? - Eléggé magam alatt vagyok jelenleg, hiszen csak egy játékszer voltam neki, sosem szeretett igazán…
- Nem, nincs senkim, csak kíváncsi voltam a reakciódra.
- Mondd, mire vártál? Kicsapom a hisztit? Vagy, hogy boldog leszek? Gratulálni fogok nektek? - Nem tudom, miért lettem hirtelen ilyen ideges.
- Nincs ilyenről szó, de ahogy látom, eléggé megváltoztál, mind kinézetben, és személyiségben is. Nem rosszból mondom.
- Kösz?
A lezajlott beszélgetés után már nem folytattunk párbeszédet, maximum egy pár szót váltottunk, hogy mi legyen a zene, bár amikor beindult a Papillon Jackson-tól, ösztönösen elkezdtem rappelni és énekelni. Ezt Jack egy halálian aranyos mosollyal értékelte, és beszállt ő is. Mikor odaértünk Szöulba, engem meglepett ez a folytonos nyüzsgés, mindig a kisebb városokhoz voltam szokva. Jacky elvitt az előre kibérelt lakásomba, segített bepakolni, már amit kellett a táskán kívül, aztán elment. Őszintén szólva, nem vártam tőle többet, teljesen más emberek vagyunk, lehet, hogy ő már hetero, és egyáltalán nem bukik a srácokra, úgyhogy értelmetlen lett volna itt maradnia.
Fél perc múlva jött egy sms-em, hogy holnap jön értem, csak hétre legyek kint a parkolóban, olyan szerelésben, amiben tudok táncolni, azt is említette, hogy vigyázzak a hangomra, ne igyak se hideget, se túl forrót. Mondjon bárki bármit, imádom, hogy ilyen aranyos, minden egyes porcikámmal szeretem ezt a hűtlen senkiházit, akármi történjen.
BamBam:
*Mark elviharzása után*
Jesszusom, olyan ideges vagyok, mint még soha. Markot ezek után már nem tudom megállítani, pedig most megy Szöulba... Jacksonnal... Ennek tetejében Taeyong lesmárolt, csak tudnám, miért, és hogy miért pont akkor, mikor készültem elmondani Marknak, hogy ne menjen, mert szeretem. Sosem mutatott ellenszenvet ilyen téren, mindig tűrte, ha hozzábújok. Biztos vagyok benne, hogy érzett valamit irántam, még, ha mást nem is, ott volt egy kis láng, ami ma fellobbanhatott volna nagyobb tűzzé, de szerintem ezzel a tettel elástam magamat előtte, örökre…
- Jézusom, Taeyong, mit csináltál?! Eszednél vagy??! Egyáltalán, ezt miért csináltad? És miért pont most? Mire volt ez jó? Komolyan, melyik univerzumban élsz ilyenkor? Tudod, hogy most mennyi mindent rontottál el ezzel az egy csókkal?
- Mit, miért? Nem te mondtad véletlenül, hogy szeretsz, sőt még azt, hogy az utolsó pillanatban akarsz még nagyobb fájdalmat okozni Marknak?
- Ezt te honnan az anyám tyúkjából szedted? Melyik eszeveszett barom mondott neked ekkora hülyeséget?
- Ten volt az, azt mondta, hogy szeretsz, mivel nekem nincs esélyem Tennél, ezért felejtős lett volna harcolnom érte. Ismerem, tudom, hogy nem kellek neki - magyarázkodott Taeyong, de mindhiába, ezenkívül fölöslegesen. Mi ez a felfogás, ha nincs ló, jó a szamár is? Én nem leszek szamár, főleg nem az övé, menjen csak Tenhez, majd neki nyaljon segget.
Ezzel az egésszel most jól keresztbe tett nekem, szerintem Mark is elég rosszul érzi magát. Remélem, hogy ő is most rám gondol, illetve nem még mindig Jacksonra. Bár hogy láttam, kifejezetten kerülte a srácot, bízok benne, hogy a két és fél év alatt megdobogtattam valamennyire is a szívét. Mostantól még jobban fogok küzdeni azért, hogy bejussak oda, ahova Mark. Bármibe is kerüljön, el fogom érni a célomat, és Tennek ahányszor tudok, úgy fogok alárakni. Ma már nem szeretném keresni Markot, lehet, hogy ez lenne a helyes, de neki is, meg nekem is meg kell nyugodnunk...
Már vagy egy fér órája töröm a fejemet, hogy mi legyen. Azt tudom biztosra, hogy ezzel a két senkiházival nem maradhatok egy házban. A nagynéném pedig nem messze lakik a belvárostól majd megyek hozzá.
Órák után gyorsan leléptem. Tennek kosara, Taeyongnak pedig valami délutáni elfoglaltsága van a suliban. Tökéletes időzítés arra, hogy írjak egy szép kis monológot arról, mekkora egy szemetek, ezek után pedig jó lenne, ha magukba néznének egy kicsit. A levél mellé persze, a havi lakbért is odaraktam. Valakinek becsületesnek is kell lennie...
Már az elejétől nem tetszett Ten, most meg, hogy ilyen volt Markkal és velem is, kapja be, nem érdemelné meg azt a havi lakbért sem egyikőjük sem…
Megbeszéltem, a nagynénémhez fogok menni, ha kell, még fizetem is neki, amit én fogyasztok. Az meg egyáltalán nem érdekel, hogy messze leszek a belvárostól, az én kocsimmal mentünk mindenhova, majd a többiek megoldják mással a be-, meg kimenetet...
*Egy hét múlva*
Akkora mázlim van, hogy egyikkel sem vagyok egy osztályban, mert egyből kikapartam volna mindkettőnek a szemét, ezenfelül meg már tuti kirúgtak volna. Mostanában szerencsére nem is nagyon látom őket a folyosón sem. Nemsokára elérünk a felvételihez, ahol jelentkezhetünk mi is gyakornoknak.
Nagyon sokat fejlődött a hangom az évek során, a mozgásom még mindig kivitelezhetetlen, mármint, szerintem nem vagyok botlábú, emellett én is elférnék a nagy idolok között, főleg, ha ott van Mark is. Ez a mostani célom, a másik meg az, hogy Markot is megszerezhessem magamnak.
Az egyetlen félelmem Jackson. Marknak ezernyi álmatlan éjszakája volt miatta, és ezzel még kicsit sem közelítem meg azt a számot, amennyit vigasztaltam őt... Mindig mondta, hogy mennyire szereti, még mindig, hogy nem érti, miért kellett elhagynia őt csak úgy. Bele sem merek gondolni, hogy most hogyan érezheti magát, hisz Ten hagyta ott, mellesleg Mark nem érdemli meg ezt a sok fájdalmat, amennyit át kellett élnie idáig. Nagyon remélem, hogy nem csinál semmi hülyeséget magával. Több alkalommal megakadályoztam, amikor minden hülyeséggel csonkította magát. Sosem fogta fel mikor ecseteltem neki, hogy ez hülyeség, hogy nem jó, mindig csak azt mondta "Így nem fáj, ezt élvezem...", mint egy, nem is tudom, mi, egy elmebeteg. Én mindig mellette álltam, sőt mellette is fogok. Nagyon szeretem őt, sajnálom a mai napig, hogy azon az egy évvel ezelőtti napon nem mondhattam el neki, amikor csak ketten voltunk, és azt is, hogy egy bő héttel ezelőtt sem tudtam neki elmondani. Nagyon sokáig magamban tartom ezt az érzést, ami tudom, nem jó, de az nem most fog elmúlni, amit iránta érzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése