Mark:
*Reggel a parkolóban*
Már megszokottan, megint rám kellett várni. Ezen szerintem ő sem lepődött meg, hisz ismer annyira, hogy tudja, mindig, minden honnan elkések. Persze késés után egyből beszálltam a kocsiba és mentünk a JYP Entertainmentbe.
-Jó reggelt! Készen állsz a mai napra?
-Szia, igen, remélem nem fogok semmit elbaltázni, valamint a legjobbat tudom majd nyújtani - próbáltam kicsit összeszedetten megfogalmazni a mondatomat, de mellette elég nehéz nem hülyén beszélnem.
-Senki nem harap, mindenki kedves, ne akard túl spirázni a dolgokat Mark - mosolyodott el.
Szerintem még a lélegzetem is elállt egy pillanatra, alig bírtam szóhoz jutni, olyan édesen nézett ki.
-Hé, Mark! Te élsz még egyáltalán? Csak nem berezeltél? - nevetett fel.
-Dehogy, minden oké, csupán elgondolkoztam, hogy az imént mit hagytam hátra.
-Ne félj, amit, vagy éppen, akit hátrahagytál, emiatt nem fog haragudni rád, a bűntudatodat most rakd félre, élvezd kicsit az életet.
Lehet, hogy igaza van. Ilyen alkalma az embernek ritkán akad, ha nem százból csak egyszer, és ez most az én nagy lehetőségem. Itt majd megmutathatom, hogy mit tudok, illetve mit szeretek igazán csinálni.
-Teljes mértékben egyetértek, rávilágítottál az előző pillanatban arra, mit is kell csinálnom valójában.
-Na, ennek örülök, viszont megérkeztünk, úgyhogy, ha megkérhetlek szállj ki a kocsiból, aztán minél gyorsabban menjünk be. Nem egó, de nem akarom, hogy letámadjanak a fanok - ki is szálltunk de valamiért nem indultunk el.
-Takarjalak el, vagy mire vársz? Miért nem megyünk?
-Persze, persze, mindjárt mehetünk, csak várj még két másodpercet, amíg az a diák tömeg el nem megy… ha nem bánod - Ezzel a lendülettel átkarolta a derekamat, a fejét a hátamba fúrta, mindezek után egy nagyot sóhajtott .
Jézusom, a szívem csak úgy kalapál megállás nélkül. Nagyon remélem, hogy nem fogja ezt sokáig csinálni, vagy is csinálhatná többször is, nem esne rosszul, jobban mondva, igazán jó lenne ezt sokszor megismételni. Eszméletlen, ahogy pár mozdulatával, úgy maga köré tud csavarni, hogy onnan soha ne tudjak elmenni.
Khm… hogyha jól néztem, a tanulók már egy ideje biztosan elmentek, ám még mindig így vagyunk, maradhatnánk egész nap ugyanígy, nem esne nehezemre, csak had fordulhassak meg, hogy visszaöleljem…
Felnéztem az órára, s, ha minden igaz rég bent kellene lennünk edzésen…
-Jackson, nekünk nem táncolnunk kellene legalább tíz perce?
-Jesszusom, nem néztem az időt! Ilyen későn jöttünk volna? - majd megfogta a kezemet, aztán sprintszerűen gázoltunk végig az épületen, egészen a tornateremig.
Jackson:
Mivel eleve olyan göncbe jöttem, amibe beleizzadhatok, nem erőltetem meg magam az átöltözéssel. A koreográfus, a helyiségbe trappol, kiosztja a feladatokat, pontosabban azt, hogy melegítsünk és nyújtsunk le, amíg ő vissza nem jön. Fél szemmel Markra pillantok, aki megszeppenve követi a szemével a nő minden mozdulatát kifelé menet.
-Nyugi, általában leszokott lépni. Néha jön csak be, szóval ezt az órát kettesben toljuk végig - fordulok a testemmel felé, mire meghúzza magát, és leül a földre. - Mi van?
-Csak… semmi - rázza meg a fejét, aztán elkezd nyújtani.
Csinálok pár erőnléti gyakorlatot, felülés, fekvőtámasz, guggolás. Amikor végzek ezekkel, felé fordulok, hogy lássam mit is művel pontosan. Engem vizslat. Nem tartom furának, sokan megszoktak bámulni, ez pedig nem csak a gimis éveimre vonatkozik. Most, hogy híres vagyok, egyre többen pihentetik rajtam a szemüket, de egyáltalán nem zavar. Megszoktam, hisz´ nem vagyok egy rusnya alak. Bevallom, sok embert fektettem már meg évek során, érzelmek nélkül. Amikor meghallottam a menedzseremet arról beszélni, hogy le akarják szerződtetni Markot, rögtön jelentkeztem, hogy ismerem, majd én beszervezem, és láss csodát. Itt van, és arra vár, hogy dugjam meg. Mármint… most biztos nem, lehet nem vár, de akkor is megfektetem!
-Oké, akkor állj fel. Gyere elém, aztán mutatom mit csinálj - biccentek az említett hely felé.
Amikor elém ér, elkapom a derekát, és fordítok rajta egy nagyot, hogy véletlenül se legyen velem szembe. Elkezdem neki tanítani a táncot, már nem tudom, mennyire figyel, külső szemmel elég elgondolkodtató látványt nyújt.
-Ha nem csinálod, sose fog menni - állítom le a zenét, rá sem nézve.
-Bocs, asszem’ nem fog menni nekem a mai tánc - rázza meg a fejét gondterhelten.
-Nem is csináltad - komorodom el, amit ő is észrevesz, és inkább már felé tekinget.
-Jó, mert tudom, hogy nem megy - fonja össze a kezeit a mellkasa előtt.
Kétszer, sőt, négyszer megforgatom a szemeimet, mire ráveszem magamat arra, hogy odamenjek hozzá.
-Ügyes leszel - mosolygok rá bíztatóan, hátha meghatja.
És, igen! Egy apró sóhaj után, beáll az ő helyére, majd miután bekapcsoltam a zenét, közösen kezdünk el rá vonaglani. Nem megy neki rosszul, bár eléggé izzad, mert nem könnyű koreográfiát mutattam neki az imént, de a memóriája tökéletes, s pár lépés híján tökéletesen leutánozza.
-Mondtam - vigyorgok az arcába, amire meghátrál.
-Jacks, ne - rázza meg a fejét, én pedig bólintok. Be kell törnöm, ám addig is, szédíthetem tovább Tent…
Mark:
Már-már egyre jobban ahhoz a ponthoz közelítek, hogy elvesszem a fonalat. Nem tudom értelmezni Jackson szándékait velem szemben. Egyszer olyan, mint, aki már évek óta velem lenne egy kapcsolatban, máskor meg, mintha sosem ismertük volna eddig egymást. Tényleg nagyon megváltoztunk, és ebbe beleérthetjük azt is , hogy lehetetlen kiigazodni rajta.
Sajnos a fantasztikus délelőttömnek nemsokára a végéhez kell érjünk, mert tíz perc múlva vége van az edzésünknek.
-Mark, öltözz át, aztán menjünk el valahova ebédelni.
Nem tudom hogy ebből mi fog kisülni, de menjünk. Egy ilyen lehetőséget kár lenne visszautasítani.
-Mehetünk, viszont nem vagyok nagy evő, elég lesz, ha csak egy kávézóba ugrunk be.
-Igazán tudhatnád, most, hogy gyakornok lettél, még jobban vigyáznod kell az alakodra. Tökéletesnek kell kinézned, külső szemmel nézve pláne, úgyhogy most elmegyünk bevásárolni, majd valamit kotyvasztok otthon neked is. Ez jobb ötlet, azt hiszem.
Már egy ideje ebédeltünk Jacksnél, mikor megszólalt a telefonja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése