8. RÉSZ

Jackson:

Két nappal később sem sikerült Markot felhívni. Mikor én hazaértem koncertről, ő már rég aludt, így beszélni nem tudtunk. A mai napon lesz egy koncertem este, délután meg egy interjúra megyek, ahol az új albumról fognak kérdezni.

Jelenleg reggel van, és a páromat próbálom elérni, bár lehetetlenségnek minősül, így fél hatkor.

- Tessék, oppa - nyit be szobámba Chiwon a reggeli kávémmal.

- Köszönöm. Jinyoung PD nem mondta, mikorra kell mennem? - kortyolok bele egyből, kérdezve a gyakornok lányt, ki még kettő másikkal jött velünk Japánba.

- Fél hétre, mert az interjú átkerült reggelre. Szabad vagy, kivéve, ha nem vállalod be, a holnapi fotózást ma délutánra, mert akkor egy nappal előbb mehetsz haza - pillant a jobb kezében lévő papírkupacra, min a napi beosztásom van.

- Oké, legyen - egyezek bele izgatottan, előre gondolva a holnapra. Meglephetem Markot.

- Akkor viszont indulás van - mosolygott rám, s kitessékelt az ajtón, persze csak kulturáltan.

A napot gyorsan lezavartam a fáradtságom ellenére is, mivel folyamatosan a másnapon járt az agyam. Igazából… terveztem némi romantikát, és egyéb apróságokat. Őszintén? A napokban Mark nagyon hiányzott. Magam sem tudom, mi lelt, sosem volt még ebben részem. Mármint… ilyen érzésben. Sehogyan sem, esetleg nagyon régen. Mindig arra mentem, hogy kiben milyen lehetőség van a jövőmre nézve. Mégis… benne semmi, ennek ellenére, az érzéseim erős szerelemre utalnak. Nem akartam ilyet érezni, mert ezzel magamnak ártok. Könnyebben átverhetnek és kihasználhatnak.

Ismét Korea édes illatát szimatolom, mikor leszállok a gépről. Négy nap után igencsak jól esik itt lenni. Szerencsére az ügynökség egyik sofőrje eljött értem, így minden tömegközlekedési eszközt mellőzhettem. Imádom cipeltetni a seggem, hát még vezetni, hogy szeretek! A lakásomhoz érve, már elfogott egy apró izgalom is, ami nagyon-nagyon furcsa volt. Kihalásztam az ajándékát külföldről, mit indulás előtt szereztem be. Japánban van egy ismerősöm, aki ritka és különleges órákat alakít át a megrendelőnek. Nos, nem volt olcsó, de nem érdekelt. Csak Mark boldog arca villogott a szemem előtt. Mellé  idehaza még egy szál rózsát vettem, mit az óra mellé tettem, s végre kinyitottam az ajtót a kulcsommal.

Mark:

*Két nappal ezelőtt*

Még toporzékol a nappaliban Ten, hogy hallgassam meg. Nem akarok erősködni, de igazán leütném, a hisztije miatt.

- Jó, tudod mit? Végig hallgatlak, ha utána elmész végre.

- Elmegyek, viszont ez nem fog neked tetszeni.

Ezután bekapcsolta azt az utálatos hangfelvételt. Soha az életbe nem gondoltam volna, hogy valami, ilyen szinten meg tud bántani, és össze tud törni egy fél pillanat alatt. Mindezek után, Ten elhagyta a lakást velem együtt, hazamentem, véglegesen. Az ajtót nyitva hagytam, fogalmam sincs, mikor fog hazaérni, de rohadtul nem is érdekel. Többet sem fogok vele szóba állni, felmondok, kiköltözök a világ végére. Ott mit sem ér a fájdalom. Istenem, mi a francért kell vele lennem, ha ennyire rossz nekem?

Lent szó nélkül elváltunk Tennel, mint az idegenek, aztán villám gyorsasággal hazaszáguldottam, a lakásomba. Otthon elkapott a zokogás, és megállás nélkül végig sírtam az éjszakát. Másnap reggel cseppet sem éreztem jobban magamat, sőt inkább minden csak, rosszabbodott. Azon gondolkodtam, mit tehetnék egymagam, túlzottan felesleges lenne vitába szállnom Jacksszel. Összepakolnék, de semmi cuccom sincs nálam, elfelejtettem elhozni Jacksontól, mellesleg most nagyon nincs hangulatom elmenni hozzá, ráérek holnap. Mihelyst összeszedem onnan is a dolgaimat, hozom haza, megcsinálok addig itt is mindent, felmondok, majd elmegyek valahova.

*Jelen*

Már nagyban pakolok, mikor meghallom az ajtónyitást. Tudtommal egy hétre ment el, biztos vagyok benne, hogy nem ma kellett volna megjönnie. Egyszer csak meghallom a tökéletes, mélyen csilingelő hangját, amint elkiáltja a nevemet. Megállt bennem a vér, de nem csak azért, mert tudom, hogy itt van, hanem azért is, mert egyáltalán nem akarok vele találkozni, el kell valahova bújnom. Egyértelműen a szekrény felé vettem az irányt.

- Hé, Markie, merre vagy? Megjött apuci! - mondja a legédesebb hangon a világon, amit valaha hallhatott bárki is. Jesszusom, válaszolni akarok, de mégsem tehetem. - Ugye tudod, hogy ezért büntetés fogsz kapni? Nem hagylak nyugton egy hétig, és ki fogsz elégíteni minden áldott nap - Ten tényleg megmondta. Neki is csak a szexre kellek, semmi másra. Ezek után benyitott mindenhova, csak a szekrénybe nem.

Fél perc sem kellett, és ide is benézett, túlságosan elkiabáltam magamat, de ijedtemben, ráestem. Konkrétan letepertem a földre, erre ő jó szorosan megölelt és elkezdett csókolgatni. Minél előbb eltávolodtam tőle, jelezve felé, hogy én ezt nem akarom.

- Jackson, állj már le, mit csinálsz?

- Nem értem, mi a problémád, nagyon hiányoztál.

- Tényleg? Én? Nem hittem, hogy a játékaiddal foglalkozol is - akadtam ki a lehető legegyszerűbben, majd felültünk, és úgy folytattuk a beszélgetésünket, ha lehet ezt annak mondani.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, magyarázd már el légyszíves - értetlenül nézett rám az édes, kölyökkutya szemeivel, mint az értetlen bárány.

- Remélem úgy már leesik minden, ha annyit mondok, hogy Ten beállított hozzám a héten, egy kicsit beszélgetni “rólunk”, és a “kapcsolatunkról” - kezdtem már könnyes szemmel magyarázni neki.

Jackson:

Nos, Ten akciója nem lepett meg, egy kicsit sem. Számítottam rá, viszont arra nem, hogy mélyen fog érinteni. Neki állhatnék kimagyarázni magamat, de mit érnék vele? Így sem engedi, hogy elmondjam, mi is történt valójában. Zavar, rossz, hogy nem hisz nekem, pedig én aztán nem vagyok egy rossz ember, tényleg.

- Tudod mit? Hagyjál innentől kezdve békén, mert nem vagyok rád kíváncsi. Egy utolsó seggfej vagy, Jackson Wang! - pattan fel a földről, s a lehető leggyorsabban kirohan az ajtón.

- Várj már, Markie! - sietek rögtön utána, hátha még érek vele valamit.

Szerencsémre az étkező asztal mellett találom, miközben a neki hozott ajándékot kémleli. Észleli a jelenlétemet, rám néz, aztán ezzel egy ütemben lefolynak az arcáról az első könnycseppek. Valamiért a szívem szorul össze emiatt, végtére is, miattam sír. Nem tudom, mozduljak -e, vagy sem, de inkább az előbbi mellett döntök. Elé lépek, az arcára simítom a jobb kezemet, miközben a ballal elveszek egy hajtincset a szeme elől. Halkan hüppög, folyamatosan megjelentetve az újabbnál újabb cseppeket. Egyesével törlöm őket le, majd az apró puszit hintek az orrára.

- Sajnálom. Elmondom, mi az igazság - akasztom össze a tekintetünket, utána pedig belekezdek. - Tudod, tényleg kihasználásnak indult, de egy bizonyos idő múlva, beláttam, hogy veled képtelen vagyok ezt csinálni. Fontos lettél, és megszerettelek. Nem tudom, mit gondolsz most rólam, van egy olyan tippem, hogy nem is akarom, ám, ha velem maradsz, légy türelmes. Nehéz lesz most nekem, mert rosszfiúból, jó fiúvá alakulok. Nem tudom, miket fogok csinálni, de mindenre kérdezz rá, és ne feledd, hogy szeretlek. Fontos vagy, miattad változtam meg, ami nagy szó. Megváltoztattál. Szerinted, képes lennék elhagyni egy ilyen embert, aki a jövőmet határozza meg? - mondom neki, mire megrázza a fejét nemlegesen. - Helyes - puszilok a szájára, s aztán megölelem. Itt már végképp elszakad a szál, kitörik belőle a sírás, mi talán Han folyót varázsol a felsőmből, még sem bánom.

- Ne haragudj - motyogja a pólómba, apró levegőket véve közben.

- Eszem ágában sem volt. Nem esett jól, de tudom, hogy rosszul érezted magad miattam. Tartoztam ennyivel. Amúgy meg… örülnék neki, ha kinyitnád az ajándékod, ha már költöttem rád, szeretlek - simogatom meg a hátát, ezzel nyugtatva őt.

- Köszönöm. Én is szeretlek - adta tudtomra, hogy bizony ő is viszonozza a szerelmemet.

Mark:

- Tudod mit? Hagyjál innentől kezdve békén, mert nem vagyok rád kíváncsi. Egy utolsó seggfej vagy, Jackson Wang! - pattantam fel a földről, mint egy mérgezett egér, majd kirohantam a konyhába.

A helyiségben megláttam egy ajándék szatyrot, akaratom ellenére is, oda kellett mennem, hogy megnézzem mi van benne. Amint kinyitottam, megláttam egy közös képet, amin mi vagyunk rajta, egy bedobozolt műrózsát, meg egy cetlit, mire az volt ráírva, “Addig szeretlek, amíg ez el nem hervad”. Én meghaltam a boldogságtól, és sírva menekültem volna vissza Jackshez a meglepetéssel a kezemben, de már ott állt a szobában.

Csak néztem rá, mint borjú az új kapura, közben nem tudtam eldönteni, mit csináljak. A végén, már csak azt veszem észre, hogy a karjaiban zokogok. Óvatosan egy kettő puszit nyomott az arcomra, és még óvatosabban elkezdte cirógatni az arcomat.

Lehetetlennek tartom, hogy a szemébe nézzek, vagy rendesen mondjam ki, amit épp akarok, ezért csak gesztusokkal válaszolok neki. Majd minden után, bocsánatot kértem a pofátlanságom miatt.

Szerintem, most hallottam először tőle őszintén azt, hogy “szeretlek”...

7. RÉSZ

Jackson:

Három hete mondhatom azt, hogy Markot totálisan átbasztam. Már több olyan éjszakát is töltött nálam, mikor khm… nem aludtunk, de hát ez van. Azóta totálisan aktív a szexuális életünk, csak egy a baj. Eddig sosem ragaszkodtam a szexpartnereimhez, simán elnéztem nekik, ha lefeküdtek olyakor másokkal is, nem voltak röghöz kötve. Marknak, viszont azt is megtiltottam, hogy másra nézzen, de ezen kívül semmi nem változott bennem. Nem adok neki csókokat sűrűn, hisz’ érzelem konkrétan nem köt hozzá, csak tettek és a szex, mégis zavar, ha valaki ránéz, vagy megkörnyékezi. Ilyen még sosem volt velem, nem érdekelt a partnerem dolga, felőlem baszhatott, csókolhatott meg mást is, csak emellett dughassam én is. Neki ezt nem engedtem meg. Lehet kordában tartom, négy fal között, de túlságosan is jó az ágyban, hogy oda engedjem másnak is.

A konyhában főzöm le a reggeli kávémat, mikor meghallom a parkettát kattogni, mit csak akkor hallani, ha valaki járkál rajta.

- Jó reggelt - hallottam meg Mark rekedtes reggeli hangját, miközben felém sétált.

- Neked is - mosolyogtam rá, ám amikor meg akart csókolni, gyorsan a kávémba ittam. Tudja jól, hogy nem szeretem, mikor önszántából csókolgat dugáson kívül. Csak akkor csókolok meg bárkit is napközben, ha többet érzek nála, mint puszta ágyasnál. Marknál napi egy csók van délutánonként, de az is akkor, mikor kikényszeríti belőlem. Valamiért kezdem azt érezni, megfog a vadsága, hogy akaratos, és nem hagyja magát. Mondjuk… nem nagyon zargat azzal, hogy kell neki a testi érintkezés komolyabban. Megölelni megölelem, hozzábújni már nem feltétlen, csók meg szóba sem jöhet. A szeretlekkel dobálózok, bár néha aközben is megremeg a hangom, valami ismeretlen dolog miatt.

- Hogy aludtál? - kérdezem tőle, elhaladva mellette, hogy a nappaliba sétálhassak, hol a gépemen megvan nyitva egy csómó jegyzet, mi az ügynökségnek kell egy fontos konferencia és koncertek végett.

- Jobb lett volna, ha én keltelek fel reggel, nem a telefonod - ül le mellém, fejét egyből a vállamra hajtva. Kémlelni kezdi a képernyőt, min olvasgatom a tájékoztatót.

- Jó, de visszaaludtál - szögezem le, hogy miért nem ébredt velem.

- Japánba utazol egy hétre? - kérdezi halkan, eltávolodva tőlem.

- Idol vagyok, fellépéseim is vannak, Markie. Nem lazsálhatok mindig itt veled, nem lehetek mindig csak Szöulba koncertjeim - sóhatok, közben felé fordulva, felemelve a lehajtott fejét, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Miért fájdul ebbe bele a szívem?

Mark:

Sosem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyen kapcsolatban leszek Jacksonnal. Olyan felemelő érzés, annyira szeretem. Ténylegesen nem akarom elbaszni a kapcsolatunkat, mint régen, ezért nem is igénylek annyi szeretetet, vagyis szeretnék, persze nem erről van szó, csak ismerem, hogy milyen. Tisztában vagyok azzal, miszerint ő nem tudja mások felé annyira kimutatni az érzéseit, s ez a hetekben is meglátszott. Nem mondanám azt, hogy hiányozna neki, de biztos vagyok benne, hogy jól esik egy kettő ölelés, vagy csók a nap folyamán Jacksonnak.

- Jó, viszont egy hétig nélküled kell töltenem az éjszakáimat. Belegondoltál ebbe, hogy ez mekkora fájdalom számomra? - akadtam ki, majd mélyen a szemébe néztem, és már-már könnyes szemmel mondtam az utolsó szavaimat.

- Tudom, ne haragudj, ezeket nem én döntöm el. Engesztelésképpen, legyen az első dolog az, hogy addig lehetsz a lakásomon. Mit szólsz hozzá? - félmosollyal az arcán közelebb hajolt hozzám, de mint mindig, a csókig nem jutottunk el. Belegondolva ez az aranyos szájrapuszi is elérte a boldogság mérőm tetőfokát.

- Oké, ebben az esetben, már nem is olyan nagy a probléma. Innen is, csak te hiányzol az elkövetkezendő hétben, ám a ruháid szaglásával, majd, valahogy kompenzálom a helyzetet. Ígérd meg, hogy minimum minden este felhívsz, jó? Mellesleg, senkinek sem fogok ajtót nyitni, maximum a postásnak, ergó, most zsírozd le, hogy kinek kell mondani, ne jöjjön a következő héten - És még folytattam volna a monológomat, de megcsörrent a telefonom, ami miatt kimentem a konyhába beszélni az ismeretlen zaklatómmal.

- Igen, tessék? Ki az? - kíváncsian várom a válaszát.

- Szia, Ten vagyok, kérlek hallgass meg, valami nagyon fontosat szeretnék mondani - Jézusom ezt a szerencsétlent, biztos fontos lehet…. és azt akarja közölni velem, hogy mennyire jól esett neki a múltkori  együttlét Jacksszel.

- Egyáltalán nem érdekelsz, sze-

Jackson megbökte a vállamat, megfordított, majd váratlanul megcsókolt. Eszméletlenül szenvedélyesen, ilyet még sosem adott nekem napközben.

Jackson:

Lassan vettem kezelésbe a vérrel dús ajkait, mint ahogy azt megszokhatta már tőlem. Mindig valami hasonlót kap naponta egyszer, bár számításaim szerint, erre emlékezni fog egy darabig. Egy idő után, mikor már érezni kezdtem, hogy többre vágyom, nyelvemet végig szántottam az alsó ajkán, tudatva vele, hogy igenis elmélyíteném a csókunkat. Azonnal szétnyitotta a száját, így már a nyelveink is finom táncot jártak. Meg kellett tennem, fejfájós kényszert éreztem rá. Ügyetlen volt a szája, forró és engedelmes. A kezének már másik erő parancsolt, szorosabban bújt a karjaimba, mik a csípőjén pihentek. felső testeink egymáshoz simultak, szorosabban, szenvedélyesebben csókoltam.

Mark egy laza mozdulattal eltávolodott tőlem, s halk lihegésbe kezdett, gondolom a levegőhiány miatt.

- Ki hívott? - böktem egy ujjammal a telefonja felé, min még ott számlálta az időt, ugyanis nem tette le.

- Senki - nyomta is ki azonnal, miközben letette a telefonját a pultra. Nem firtattam tovább az ügyet, nem az én dolgom, csak jó lett volna tudni. Mit titkol előlem?

- Oké. Nekem pakolni kellene holnapra, mert nemsokára indulok itthonról, de a gép meg csak hatkor száll fel. Majd bezárlak, meg minden, hagyok kulcsot is, mind a lakáshoz, mind a kocsihoz egyaránt. Használj bármit, csak legyen rend - pusziltam meg a homlokát, aztán elindultam a hálóba.

A bőröndömbe kezdtem el beletenni a ruháimat, meg az egyéb olyan eszközöket, mik előreláthatóan kelleni fognak. Természetesen a fél bőröndömet egyedül pakoltam össze, Mark tíz perc után csatlakozott hozzám. Nem bírja ki nélkülem.

- Alsónadrágot is tettél? - kérdezi, kezeivel átkarolva a vállamat hátulról.

- Mindent. Még tampont is - pillantok rá hátra, miután behúztam a táskámat.

- Akkor jó - sóhajt, s mivel előtte állok, ismét hozzám bújik.

- Nagyon tapadós lettél - ölelem magamhoz, hitelesítve a “szerelmemet” iránta.

- Hiányozni fogsz - motyogta a pólómba, egyre szorosabban fogva.

- Te is nekem - hazudom, annak ellenére, hogy nem látom a jövőbe.

Nem szól semmit, szótlanul állunk egymást ölelve, halkan. Csak el ne aludjon. Lepillantok a karjaimban lévő szőkeségre, aki ártatlanul, csukott szemekkel, édesen szuszogva. Egyre nehezebb lett, ebből azt szűrtem le, hogy alszik, legalábbis félig.

- Mark - szólítom meg óvatosan, hátha elszenderült, pedig még csak most kelt.

- Hm? - hümmög, ugyanolyan testtartással.

- Álmos vagy?

- Nem, csak jó veled…

Mark:

Bárki, bármit mondjon, imádok Jackson izmain feküdni. Ritkán ölel meg így, de ilyenkor, mindig kihasználom az alkalmamat, hogy rajta pihenhessek. Itt fog hagyni egy hétig, ezenkívül csodálkozik, hogy élősködök rajta.

Mégközelebb bújtam hozzá, majd elkezdtem puszilgatni a nyakát, aztán egyre feljebb mentem. Már az arcánál jártam, mikor benyúlt a pólóm alá, sőt még el is kezdett simogatni. Azt hiszem, öt perce hatalmas szenvedéllyel csókolózunk. Nem fogom bírni nélküle ezt a hetet.

Hirtelen abbamaradt minden, mikor megcsörrent Jacks telefonja, és ordítva közölték vele, hogy tolja le a seggét a parkolóba. Szép lassan elköszöntünk egymástól, majd még egy utolsó ölelés után elhagyta a lakást.

Már, vagy két napja szenvedek az egyedüllétben, meg a sok munkával, aztán egyszer csak csöngetnek. Kivételesen ki kell nyitnom az ajtót, túlságosan is antiszociális vagyok, nem bírom idegileg .

- Szervusz, most bejövök - Ezzel a lendülettel arrébb lökött Ten, ezt követően betolakodott a házba. Levetődött a kanapéra, majd elkezdte darálni a gondolatait.

- Hé, mit képzelsz magadról? Mi az, hogy csak bejössz ide, mint valami szultán, aki várja az ágyasát?

- Na, ide figyelj, te lennél a jelenlegi “ágyas” kit kihasználnak. Mellesleg, én nem várok senkire. El akarom mondani, hogy mennyire naív vagy. Ennyire lehetetlen észrevenni a történéseket? - lihegi, mint egy mocskos hazug.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, viszont igazán jó lenne, ha elhúznál innen a faszba - közlöm vele finoman, hogy menjen a picsába, majd kitessékelném, de hát nem mozdul semerre sem.

- Figyu, nem érdekel a kis hisztid, bár, ha ennyire nem hiszel, akkor mondd csak meg, hányszor csókol meg egy nap?! - Ez a kérdés felettébb felkeltette a figyelmemet. Semmiképpen sem tudom, mit szeretne ebből kihozni, holott igazából, semmi köze nincs ehhez az egészhez. Én nem vagyok a hazugságok híve, nem is fogok hazudni neki.

- Egyszer, átlagos napokon.

- Szerinted nekem hányat adott? Ugyanennyit, mindig. Hiszel -e, vagy sem, de jó lenne átgondolnod ezt az egészet, mert rohadtul átbasz, mégha nem is veszed észre.

- Rohadj meg, és húzz a picsába. Érthető voltam?

- Gondolkodj már egy kicsit, az isten szerelmére Mark! Még a telefonba is elmondta nekem, hangfelvételem is van róla… Kimondhatatlanul naív vagy, simán átvert.

Nem tudom, mit higyjek Tennek, viszont roppant kíváncsi lettem rá, még, ha nem is igazi.

6. RÉSZ

Jackson:

- Jackson sunbaenim… - makogja a lány, mikor meglátja, hogy ki is guggol előtte. Óvatosan ráfogtam a karjára, majd annak segítségével húzom fel, magammal együtt. Az aprócska kezeit az arcomhoz húzom, s kémlelni kezdem az enyhén piros kezeit. Nincs komolyabb baja, csak az ütés miatt lett ilyen. A bögre sajnos eltört, a lány is ragad, szóval szerencsém volt, hogy én nem lettem teás.

- S-sajnálom, n-nem v-volt szándékos - hajtja le a fejét, amiből újra előtörnek a könnyek.

Jobb kezemmel intek az fotózás helyszínén tartózkodó aszisztensnek, hogy tartsanak nagyobb szünetet, mert akadt egy kis dolgom. Megértően bólint, bár a szemében lévő szikra arról árulkodik, hogy szívesen menne már haza.

- Jól vagy, ugye? - kérdezem a lányt, mire bólint, így hát megragadva a kezét vezetem be az öltözőmbe, ahol egy pokróccal bebugyolálom, s leültetem a kanapéra.

Meglepetten rám emeli a tekintetét, ami egy apró mosolyt csal ki belőlem. Biccentek egyet balra, ugyanis arra van a zuhanyzó külön nekem fenttartva. Ezzel jár, ha az apád nagyember.

- Menj, zuhanyozz le, van bent törölköző, na meg a tusfürdőm, használj nyugodtan mindent, amit bent találsz, én addig felzargatom a stylistokat, hátha van valami női ruhájuk számodra, esetleg IU sunbaenim után.

- Köszönöm… - motyogja maga elé, és meg egy mosolyt villantva indulok meg az utamra.

Mikor szembejön velem az a hölgy, aki engem is öltöztet, rögtön letámadom a kérdéseimmel, de szerencsére nem elutasító, sőt, segítőkész. Már csak az a kérdés, hogy én mikor lettem ilyen.

A kezembe nyom egy tucat ruhát, amikkel konkrétan nem tudok mit kezdeni, nekem csak egy összeállítás kellett volna, egyetlen szett, ám… akkor megtarthatja ezeket is. Gondolom én.

- Hoztam ruhát. Nem is egyet - kopogok be hozzá. - Figyelj, kimegyek, amíg öltözöl, majd visszajövök. Azt mondta Jaemi, hogy az összes cuccot megtarthatod. Még cipőt is adott, na meg zoknit is. Mindegy, nem lényeges. Elmegyek a fotózásra, te meg ne esse el megint. Már feltakarították a teát. Nem kell ezen aggódnod - mosolyodok el, bár ezt nem láthatja, hisz’ egy ajtó választ el bennünket, meg csobog a víz, de remélem azért hallott engem.

A fotózás helyszínére érve, azonnal a megfelelő helyre állok, az úr, pedig már lövi is a képeket. A retinámat kiégeti a vaku... ám ez a legkisebb problémám. Mióta törődöm én másokkal?

Mark:

Nagyban baktatunk már a vidámpark felé, mikor jobban átböngészem ától-zéig Jackson üzenetét. Egy fél pillanat múlva, szembeötlően feltűnnek a hívásai, amiket a napokban intézett felém. Szerintem jó lenne visszahívnom, főleg azok után, amiket írt.

- Szia, mit szerettél volna? - kérdeztem tőle, miközben Kunpi oldalba lökdösött, tudatva velem, hogy tudni szeretné kivel beszélek.

- Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy mikor jössz haza?

- Miért? Otthon vagyok betegen - hazudtam, de elég nagy volt a hangzavar.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen folyékonyan hazudsz, elég sokat fejlődtél. Mindenki tudja, hogy BamBammel vagy, és nem otthon… Hiányzol, siess haza - ezzel a lendülettel letette a telefont, ismételten. Faképnél hagyott, szokásához híven.

Nem tudok erre mit lépni, a szívem hozzá húz, még mindig. Ezek után, már nem tudom Bammyval jól érezni magamat, és nem akarok felületes kapcsolatot kialakítani, vagy éppen megcsalni bárkivel is, mivel tudom, hogy ez milyen érzés az ő részéről.

Aranyosan telt a délutánunk, bár volt egy kisebb hiba, mégpedig az óriáskerék. Erre ne üljön fel senki, aki nem érzi biztosra a kapcsolatát, mert úgy fog járni, mint én…

Épp a legtetején jártunk, egymással szemben voltunk, mikor megálltunk. Ilyenkor jön az a tipikus romantikus rész, ahol csókolózunk, de én erre nem voltam képes, ergó finoman visszautasítottam.

Ennek az egésznek az lett a vége, hogy egy kisebb vitába keveredtünk BamBammel, mert ő komoly kapcsolatot látott bennem, és én otthagytam. Teljesen igaza van, bár sajnos bizalmatlan voltam, nem tudtam mit tenni, valahogy, valakit választanom kellett.

Jelenleg egy buszon hazafelé tartok. Remélem kijön elém Jacky, nem luxusból írtam neki.

Megérkeztem, de sehol senki. Pedig a késő általában én szoktam lenni, fordult a kocka, vagy el sem jön?

Jackson:

Förtelmes volt hallgatni Ten ordibálását, méghozzá telefonon keresztül. Nem is tudtam, hogy itt ilyen komoly összefonódott szálak vannak. Taeyong a bonyodalmat megkétszerezte. Ten azt mondja éppen nekem, hogy Tae és Bambam járnak, és Mark Bambam-nél van helyettem. Nos, a felismerés fejbevert, nem kicsit. Ha meg akarom húzni Markot, akkor meg kell szereznem, talán még el is kell vele hitetnem sok dolgot, mint például azt, hogy szeretem.

- Ya, Jackson-ah! - kiált a telefonba, mi már sokadjára fájdalmas.

- Mi az?

- Hallgass rám, és hagyd el!

- Te hallgass Ten. Nem érdekelsz, mondtam már. Megkaptam, amit akartam. Tudod te is, hogy a seggedért szerettelek - kacagok keserűen, ő meg egy sóhaj után bontja a vonalat. Nem is vártam mást tőle. Az időt megpillantva azonnal felkapom a cuccaimat, majd azokat bevágva a parkólóban pihenő kocsimba, egyből bepattanok a volán mögé, s beindítva a járgányt, gázt adok. A buszpályaudvar felé veszem az utamat, miközben Markot tárcsázom, hátha még volt türelme, és megvárt.

Amint bekanyarodok az épülethez, meglátom őt, ahogy a falat támasztja, miközben néz ki a fejéből. Megdudálom egy pimasz vigyorral, mire ugrik egyet, aztán felém fordul morcos tekintettel. Leállítom az autót, miből két pillanat alatt szállok ki, meg se nézve, hogy jön-e valami egyéb közlekedési eszköz, ami elcsaphat.

Elé érve jó szorosan magamhoz húzom, tudatva vele, hogy biza komolyak a szándékaim. Remélem, elhiszi, és nem lát rajtam át.

- Jackson sunbaenim? - jön egy ismerős hang megülem, minek hatására elengedem Markot, majd megfordulok. A béna lányt pillantom meg a fotózásról, ugyan olyan szelíd ábrázattal.

- Szia, hogy vagy? - kérdezem egyből, ugyanis hatalmasat vágódott reggel.

- Sunbaenim! Már sokkal jobban vagyok, csak nem szoktam hozzá a gyakornoki dolgokhoz. Most kerültem a JYP-ba… - hajtja le szelíden a fejét, min mosolyognom kell.

- Semmi gond, Chiwon - olvastam le a belépőkártyájáról, mi a nyakába lógott.

- Oppa, nagyon jó voltál ma! - hajtja le szégyenlősen a fejét, mire természetesen egy kielégült vigyor ült ki az arcomra.

Mark:

Először, mi az hogy “Oppa”??! Másodszorra, mi a fene az, hogy “Jó voltál ma!”? Őt hányszor húzta meg?

Pöppet megállt a vér az ereimben, és egy lüktetést kihagyott a szívem is. Nem kicsit fel vagyok húzva idegileg, faszomat már bele. Konkrétan haza sem értem, leszálltam a buszról, persze idegeskedve, hogy mégis hol van ez a szerencsétlen, erre nem kell várjak egy öt percet se rá, egyből a fejemhez vágja a kiscsaj, mai élvezeteit.

Örülök neki, hogy, amíg ő egy ilyen fiatal bigével tossza az eget, én faképnél hagyom érte, a most már volt legjobb barátomat. Megint kurva okosan döntöttem, bár gondolhattam volna, hogy megint ekkora egy gyökér leszek.

Legszívesebben agyonütném, majd elhúznék a picsába az autójával. Mit képzel magáról? Egyáltalán tényleg szeret? Mi volt ez az incidens? Eltolt magától, mert jött a ribanca? Nem akarja tudatni vele, hogy meleg? Ó, szegény csajt úgy elszomorítanám, ha tudná, több faszt dugott férfi lyukába, mint nőébe… Annyira élvezném a kicseszettül ocsmány képén a meglepődöttséget, majd egy akkora vigyorral lépnék le, amilyet még senki se látott.

Amíg ezek a gondolatszülemények végigfutottak az agyamon, lemaradtam a társalgás másik feléről, és Jackson épp az autó anyósülésére tessékelt be engem. Na, álljunk csak meg, akkora pofont lekevertem neki, amikor elment az a szerencsétlen. Basszus... ekkorát még sosem ütöttem. Brutálisan mérges voltam, eszeveszettül fojtott az az érzés, hogy megint rosszul döntöttem.

Már indulni akartam a buszmegállóból kifelé, mikor Jackson elkapta a karomat, megfordított, majd egy eszméletlenül tökéletes csókot lehellt az ajkaimra. Így, hogy haragudjak meg rá bármikor is? Még mindig nem értem, miként csinálja velem ezt az egészet. Valamikor jobb lenne, ha abbahagyná, sokáig lehetetlen lesz ezt bírni… Túl erőszakos, és annyira kívánom.

- Bazmeg Jackson - tolom el magamtól, de mégis késztetést érzek a folytatásra, ezért újra hevesebben megcsókolom, túlságosan is imádom.

- Elmentél egy fél hétre, aztán amikor hazaérsz, ilyen brutálisan vad vagy. Nem mondom, hogy nem jön be, inkább menjünk el hozzám, ott mehet a továbbja ennek.

- Mielőtt bármit is csinálnánk, meséld már el nekem, hogy ki volt ez a fruska - mosolyodtam el tipikus messenger smiley “i will kill her” fejjel.

- Miért fruskázod le? Mit csinált, ami miatt, így kellene vele beszélned?

- “Oppa”, “Jó voltál ma”... nem tudom, hogy ezek után mit vársz. Kivel csalsz?

- Hé! Miről beszélsz? Ma rám öntötte a löttyét, mikor nekem jött a fotózáson, még új és azt se tudja, hogy hol a feje. Főleg úgy, hogy ma eszeveszettül húzós napunk volt. Úgy, hogy nyugi, senkivel sem csallak, sőt nem is foglak. Csak téged szeretlek, kijelentem, csak téged szeretlek! Érted? - olyan hihetetlenül aranyos, mikor így beszél hozzám, kegyetlenül jó érzés, hogy magam mellett tudhatom ezt a palit.