*Még hétvégén*
Nem tudom, mikor lenne alkalmas felhívni BamBamet. Tegnap már nem akartam “zaklatni”, tuti így is eléggé dühös rám, amiért csak úgy faképnél hagytam a suliban. Azt se tudom, miként hívjam. Azért majd a délután folyamán rácsörgök, ha nem mást egy pár szót hagyj váltsak vele… Túlzottan hiányzik, mellesleg messze is van.
Ahogy közeledünk az ebédhez, annál jobban görcsölök a híváson, fogalmam sincs miért. Nagyon furcsa dolgot érzek belül, és ilyesmit nem tapasztaltam még… Talán szeretem? Vagy lehet, hogy csak a magányomat akarom enyhíteni? Semmiképpen nem akarok a héten edzésekre bemenni, szerintem beteget jelentek. Sőt, az lenne a legjobb, ha találkoznék BamBammel… Akarom őt… Most azonnal... Az egész lényét, csak ő kell nekem. Szerintem most azonnal felhívom.
-Szia. Ak-
-Kérlek, ne mondj semmit, eszméletlenül hiányzol, mint már azt előzőleg is mondtam. A csókot rohadtul nem én szerveztem be, hanem Ten, mint kiderült a végén. Számomra tiszta agyrém ez a gyerek, habár nem ez a lényeg. Légyszíves hallgass meg, mert csak annyit akarok mondani, hogy szeretlek. Nem foszthatlak meg az álmaidtól, ezért, amint jönnek a vizsgák, maximálisan fogok teljesíteni, a legjobb tudásom szerint, majd felvesznek, és veled lehetek. Fogalmam sincs, miképpen fogsz válaszolni, de kérlek… Gondold át, aztán beszéljünk. Szi-
-Nem értem, hogy ezen mit kell megbeszélni. Ha minden jól alakul, ott leszek a központi buszmegállóban fél hatkor. Gyere értem.
Majd ezzel letettem a telefont, és elgondolkoztam azon, mégis mi a jó szent szart csinálok, egyáltalán mit mondott BamBam? Hogy szeret? Miért vagyok így elpirulva? Jesszusom… Ebédelek, aztán húzok ténylegesen haza, csak BamBamet akarom. Jackson menjen a faszba, rohadtul nem hiányzik most nekem, ezek után remélem tövignyeli majd azt, amit kell.
Hosszú két órás út áll előttem, emellett elfelejtettem töltőt hozni, ráadásul a telefonom is a halálán van. A legjobb az egészben, egy eszméletlenül büdös néni ül mellettem, ez ugye azt eredményezi, hogy fuldoklok, illetve ez ellen még az ablak kinyitása, a friss levegő sem segít.
Körülbelül már csak egy harminc percre vagyok BamBamtől, és végre leszállt ez a büdigéz mami.
Otthon, édes otthon, erre vártam vagy ezer éve, hosszú buszozás volt, azt váltig állíthatom. Konkrétan, mikor leszálltam a buszról a nyakamba ugrott ez a lökött, s rájöttem, hogy erre vágytam egész végig. A tömérdeknyi szeretet, amit ő ad nekem, csak nekem.
Otthon, édes otthon, erre vártam vagy ezer éve, hosszú buszozás volt, azt váltig állíthatom. Konkrétan, mikor leszálltam a buszról a nyakamba ugrott ez a lökött, s rájöttem, hogy erre vágytam egész végig. A tömérdeknyi szeretet, amit ő ad nekem, csak nekem.
-Szia Bammy! - nyomtam egy puszit az arcára. - Tudomásul vetted már azt, mennyire hiányoztál?
-Nekem te sokkal jobban, na és el tudod képzelni, hány álmatlan éjszakát okoztál nekem, amiatt, hogy csak úgy ott hagytál, majd nem mehettem utánad?
-El sem tudom képzelni, majd ezen a héten kárpótollak téged - ezután egy kicsit a kelleténél is perverzebb mosoly húzódott végig a számon, pedig igazán nem volt szándékos.
-Ó azt meghiszem…
Ezek után egyértelműen elmentünk egy gyönyörű hangulatú hotelbe, nehogy már a rokonánál csövezzünk, amíg én itt vagyok nála.
Vacsora után, mint ahogy a lakásban is tettük, egyértelműen bevackoltuk magunkat a francia ágyba, majd egy jó hosszas filmet bekapcsoltunk. Mindemellett hoztunk popcornt, nasit, és üdítőket, mert ezek mind kellenek egy nyugalmas estéhez.
A film egyszer csak megállt, majd, amikor kinéztünk az ablakon, realizáltuk, hogy mekkora vihar van odakint. Gondoltam a legjobb lenne valami fényt elővarázsolni, most így a TV nélkül, még annyit se látok, mint eddig. Ügyesen eltaknyoltam a táskámban, tisztára mesébe illően, BamBam-ra vágódtam.
-Hé, Mark… Ezt egy ideje meg akartam kérdezni, most mégis mi van köztünk? - nézett a szemeimbe a sötétben.
-Barátság - feleltem, azután mélyen vissza pillantottam ugyan úgy, ahogy az előbb ő tekintett rám.
-Ez barátság? - kérdezte halkan, majd magához húzott, majd megcsókolt.
Jackson:
A hét viszonylag jobban telt, mint az előző. Ten már hazautazott vasárnap, nekem meg dolgom volt, úgyhogy jól jött, hogy előbb elment. Nem is hiányzik, azt kell mondjam. Kissé irritál mostanában, a folytonos szexelhetnékével.
A harmadik szóló számomat és klippemet felvettük, szóval csak várni kell, míg összeteszik rendesen, aztán már megy is ki. Markot péntek óta hétszer, hanem többször hívtam, de nem veszi fel. Mit is várok tőle, folyamat hangpostára kapcsol, így igazából nem nagyon töröm már magam. Keres, ha akar, bár a biztonság kedvéért, még egy üzenetet hagyok neki.
“ Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám.
Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom,
De megpróbálom megoldani , a többi nem feltétlenül az én gondom. Amikor veled vagyok, minden, ami korábban nehéznek tűnt, már nem tűnik annak. Ez az egyik dolog, amit úgy szeretek benned. Nincs rám szükséged. Te egyedül is megbirkózol bármivel, mert rettenthetetlen vagy és önálló, szerető, kedves. Kétség sem fér hozzá, hogy te vagy az életem legjobb döntése, ám látod, én is elcseszhetem. Nem kérem, hogy bocsáss meg, de legalább beszéljük meg. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, így nem aggódom. Nem leszek elérhető a héten, stúdiózok, esetleg hazautazom a szüleimhez, nem leszek a lakásomon se. Tent kitettem, már nincs szükségem rá, sosem jelentett igazán semmit. Ha keresnél, ne telefonon tedd.
- Jackson”
Amint elküldöm neki az SMS-t, írok egyet anyának is, hogy a céges mobilon elérne, ha baj van, csak ezt a telefont ki kell kapcsoljam egy fontos dolog miatt. Kevés embernek van meg ez a telefonszámom, tulajdonképpen csak a nővéremnek és a szüleimnek, valamint én rámentettem a fontos emberek számát, de nekik nem adtam meg ezt.
- Jackson, gyere kérlek - nyit be az öltözőbe Mina, aki a stáb egyik tagja. Fasza… ennyit a szünetemről.
- Már megyek is - dobom le a kezemben lévő telefont oda, ahol eddig ültem, s kifelé veszem az utamat.
Vajon Jiara meg a férje, hogy bírták ki együtt? Szörnyű a pasas, én nem csipázom az fix, de, ha a nővéremnek fekszenek az ilyen kockák, csak hajrá. Nekem biztosan nem lesz soha feleségem, vagy férjem. Ki tudna engem elviselni?
Gondolataimból egy ütközés, majd egy hangos puffanás szakított ki. Lenézek a földre, hol egy lány teával átázva ül, szemei enyhén pirosak, biztosan sírt.
- Héj… Jól vagy? - guggolok le elé akkor is, ha nem én vagyok a hibás, ő jött nekem, de ezek a törékeny, szomorú lelkek a gyengéim. Nem szeretem, ha körülöttem bánatos valaki, ez a lány, pedig egészen hasonlít a fiatalkori Markra. Szokatlanul megszállt a jó lélek…
Mark:
Maradjunk annyiban, hogy egy felejthetetlen romantikus estét töltöttem BamBammel, majd a másnap folytatódott volna, ugyan olyan élvezetekkel, de Jackson üzenete megszakította a jólétemet. Nem értem, miért kell ennyiszer zaklatni, már azért sem fogom megnézni, hogy mit írt csak jól akarom érezni magamat, nem Jacket meg a hülye hisztijét, ne hívogasson már.
-Hé, kész a reggeli - szóltam, majd egyik pillanatról a másikra, ott termett mellettem Bammy, aztán egy hatalmas puszit nyomott a nyakamra, amitől összeugrottam, és egy csókkal viszonoztam tevékenységét.
-Hmm, így már jobban fog ízleni - válaszolta, ezután egy édes öleléssel körbefonta a derekamat, majd közelebb húzott magához, bár nem engedtem, hogy csináljon bármit is, én csak enni akartam. Gyorsan kibújtam karjai közül, megcsíptem az oldalát, ezek után levettem a tűzhelyről az ételt, és szedtem magunknak. Pici, telhetetlen édesem, nagyon nem örvendett ennek a cselekedetemnek, de sóhajtott egy nagyot, végül leült ő is. Továbblépve a történéseken elkezdtünk dumálni.
-Bammy, azt magyarázd el nekem, hogy az egyik pillanatban még haragudtunk egymásra, most meg együtt vagyunk. Miként történt mindez? - kérdőn néztem rá, a reggeli fogyasztása közben.
-Figyelj, fogalmam sincs, hogy lehet ez az egész, habár én kifejezetten örülök neki.
-Bammy, azt magyarázd el nekem, hogy az egyik pillanatban még haragudtunk egymásra, most meg együtt vagyunk. Miként történt mindez? - kérdőn néztem rá, a reggeli fogyasztása közben.
-Figyelj, fogalmam sincs, hogy lehet ez az egész, habár én kifejezetten örülök neki.
Mélyen a szemembe nézett, igazán szeret, de még nem tudom biztosra, ötletem sincs mi lesz ebből a dologból.
-Milyen ötleted van mára?
-Nincs sok minden, amit csinálhatnánk, menjünk fel a netre, ha lesz valami akkor majd egyeztetünk. Az is meglehet, hogy a vándorcirkusz megint itt van, vagy a vidámpark kinyitott, csak ezek mind kérdésesek számomra.
-Értettem főnök - mondatom után közelebb húztam magamhoz és a homlokára egy puszit nyomtam okos gondolatai miatt, majd elkezdett böngészni a neten.
Mihelyst bekapcsoltam a telefonomat megjelent Jackson üzenete, ezért kénytelen voltam elolvasni... Lehet, hogy nem kellett volna látnom ezen a héten, akkor talán nem inogtak volna meg teljesen az érzelmeim kettejük között. Az tény és való, hogy BamBam mindig is szeretne, viszont Jacky tutira megcsalna, bármennyire is bízok benne. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes döntés, elvégre Jacksonnal egy munkahelyen vagyunk, eddig is szenvedtem, hogy elfelejtsem, ezért ez nem fog olyan gyorsan menni most se, főleg, hogy ennyire közel van most hozzám. Lehetetlent kérek magamtól, addig kellene ezt az egészet átgondolnom, míg, először; BamBam és én nem éljük bele túlságosan magunkat, másodszor; amíg meg nem bánom a tetteimet.
A mai napot megpróbálom ugyanazzal a hangulattal tölteni, mint az eddigieket. Remélem nem fog feltűnni Bammynek az idegességem, és a hisztim. Na, mindegy, jó lenne ezt az egészet félretenni, majd csak a mának élni.
Eszméletlenül bízok Jackyben, viszont tudom milyen. Nem akarom még egyszer átélni azt, amit akkor tett, mikor együtt voltunk. Nagyon nagy ürességet hagyott aztán a lelkemben, nélküle egy senki voltam, sőt vagyok is, mert azt az ürességet, bármennyire is akarom, BamBam nem tudja pótolni, csak Jackson. Ő lopta el a szívemet, és még jelenleg is nála van.
-Milyen ötleted van mára?
-Nincs sok minden, amit csinálhatnánk, menjünk fel a netre, ha lesz valami akkor majd egyeztetünk. Az is meglehet, hogy a vándorcirkusz megint itt van, vagy a vidámpark kinyitott, csak ezek mind kérdésesek számomra.
-Értettem főnök - mondatom után közelebb húztam magamhoz és a homlokára egy puszit nyomtam okos gondolatai miatt, majd elkezdett böngészni a neten.
Mihelyst bekapcsoltam a telefonomat megjelent Jackson üzenete, ezért kénytelen voltam elolvasni... Lehet, hogy nem kellett volna látnom ezen a héten, akkor talán nem inogtak volna meg teljesen az érzelmeim kettejük között. Az tény és való, hogy BamBam mindig is szeretne, viszont Jacky tutira megcsalna, bármennyire is bízok benne. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes döntés, elvégre Jacksonnal egy munkahelyen vagyunk, eddig is szenvedtem, hogy elfelejtsem, ezért ez nem fog olyan gyorsan menni most se, főleg, hogy ennyire közel van most hozzám. Lehetetlent kérek magamtól, addig kellene ezt az egészet átgondolnom, míg, először; BamBam és én nem éljük bele túlságosan magunkat, másodszor; amíg meg nem bánom a tetteimet.
A mai napot megpróbálom ugyanazzal a hangulattal tölteni, mint az eddigieket. Remélem nem fog feltűnni Bammynek az idegességem, és a hisztim. Na, mindegy, jó lenne ezt az egészet félretenni, majd csak a mának élni.
Eszméletlenül bízok Jackyben, viszont tudom milyen. Nem akarom még egyszer átélni azt, amit akkor tett, mikor együtt voltunk. Nagyon nagy ürességet hagyott aztán a lelkemben, nélküle egy senki voltam, sőt vagyok is, mert azt az ürességet, bármennyire is akarom, BamBam nem tudja pótolni, csak Jackson. Ő lopta el a szívemet, és még jelenleg is nála van.
