7. RÉSZ

Jackson:

Három hete mondhatom azt, hogy Markot totálisan átbasztam. Már több olyan éjszakát is töltött nálam, mikor khm… nem aludtunk, de hát ez van. Azóta totálisan aktív a szexuális életünk, csak egy a baj. Eddig sosem ragaszkodtam a szexpartnereimhez, simán elnéztem nekik, ha lefeküdtek olyakor másokkal is, nem voltak röghöz kötve. Marknak, viszont azt is megtiltottam, hogy másra nézzen, de ezen kívül semmi nem változott bennem. Nem adok neki csókokat sűrűn, hisz’ érzelem konkrétan nem köt hozzá, csak tettek és a szex, mégis zavar, ha valaki ránéz, vagy megkörnyékezi. Ilyen még sosem volt velem, nem érdekelt a partnerem dolga, felőlem baszhatott, csókolhatott meg mást is, csak emellett dughassam én is. Neki ezt nem engedtem meg. Lehet kordában tartom, négy fal között, de túlságosan is jó az ágyban, hogy oda engedjem másnak is.

A konyhában főzöm le a reggeli kávémat, mikor meghallom a parkettát kattogni, mit csak akkor hallani, ha valaki járkál rajta.

- Jó reggelt - hallottam meg Mark rekedtes reggeli hangját, miközben felém sétált.

- Neked is - mosolyogtam rá, ám amikor meg akart csókolni, gyorsan a kávémba ittam. Tudja jól, hogy nem szeretem, mikor önszántából csókolgat dugáson kívül. Csak akkor csókolok meg bárkit is napközben, ha többet érzek nála, mint puszta ágyasnál. Marknál napi egy csók van délutánonként, de az is akkor, mikor kikényszeríti belőlem. Valamiért kezdem azt érezni, megfog a vadsága, hogy akaratos, és nem hagyja magát. Mondjuk… nem nagyon zargat azzal, hogy kell neki a testi érintkezés komolyabban. Megölelni megölelem, hozzábújni már nem feltétlen, csók meg szóba sem jöhet. A szeretlekkel dobálózok, bár néha aközben is megremeg a hangom, valami ismeretlen dolog miatt.

- Hogy aludtál? - kérdezem tőle, elhaladva mellette, hogy a nappaliba sétálhassak, hol a gépemen megvan nyitva egy csómó jegyzet, mi az ügynökségnek kell egy fontos konferencia és koncertek végett.

- Jobb lett volna, ha én keltelek fel reggel, nem a telefonod - ül le mellém, fejét egyből a vállamra hajtva. Kémlelni kezdi a képernyőt, min olvasgatom a tájékoztatót.

- Jó, de visszaaludtál - szögezem le, hogy miért nem ébredt velem.

- Japánba utazol egy hétre? - kérdezi halkan, eltávolodva tőlem.

- Idol vagyok, fellépéseim is vannak, Markie. Nem lazsálhatok mindig itt veled, nem lehetek mindig csak Szöulba koncertjeim - sóhatok, közben felé fordulva, felemelve a lehajtott fejét, kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Miért fájdul ebbe bele a szívem?

Mark:

Sosem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyen kapcsolatban leszek Jacksonnal. Olyan felemelő érzés, annyira szeretem. Ténylegesen nem akarom elbaszni a kapcsolatunkat, mint régen, ezért nem is igénylek annyi szeretetet, vagyis szeretnék, persze nem erről van szó, csak ismerem, hogy milyen. Tisztában vagyok azzal, miszerint ő nem tudja mások felé annyira kimutatni az érzéseit, s ez a hetekben is meglátszott. Nem mondanám azt, hogy hiányozna neki, de biztos vagyok benne, hogy jól esik egy kettő ölelés, vagy csók a nap folyamán Jacksonnak.

- Jó, viszont egy hétig nélküled kell töltenem az éjszakáimat. Belegondoltál ebbe, hogy ez mekkora fájdalom számomra? - akadtam ki, majd mélyen a szemébe néztem, és már-már könnyes szemmel mondtam az utolsó szavaimat.

- Tudom, ne haragudj, ezeket nem én döntöm el. Engesztelésképpen, legyen az első dolog az, hogy addig lehetsz a lakásomon. Mit szólsz hozzá? - félmosollyal az arcán közelebb hajolt hozzám, de mint mindig, a csókig nem jutottunk el. Belegondolva ez az aranyos szájrapuszi is elérte a boldogság mérőm tetőfokát.

- Oké, ebben az esetben, már nem is olyan nagy a probléma. Innen is, csak te hiányzol az elkövetkezendő hétben, ám a ruháid szaglásával, majd, valahogy kompenzálom a helyzetet. Ígérd meg, hogy minimum minden este felhívsz, jó? Mellesleg, senkinek sem fogok ajtót nyitni, maximum a postásnak, ergó, most zsírozd le, hogy kinek kell mondani, ne jöjjön a következő héten - És még folytattam volna a monológomat, de megcsörrent a telefonom, ami miatt kimentem a konyhába beszélni az ismeretlen zaklatómmal.

- Igen, tessék? Ki az? - kíváncsian várom a válaszát.

- Szia, Ten vagyok, kérlek hallgass meg, valami nagyon fontosat szeretnék mondani - Jézusom ezt a szerencsétlent, biztos fontos lehet…. és azt akarja közölni velem, hogy mennyire jól esett neki a múltkori  együttlét Jacksszel.

- Egyáltalán nem érdekelsz, sze-

Jackson megbökte a vállamat, megfordított, majd váratlanul megcsókolt. Eszméletlenül szenvedélyesen, ilyet még sosem adott nekem napközben.

Jackson:

Lassan vettem kezelésbe a vérrel dús ajkait, mint ahogy azt megszokhatta már tőlem. Mindig valami hasonlót kap naponta egyszer, bár számításaim szerint, erre emlékezni fog egy darabig. Egy idő után, mikor már érezni kezdtem, hogy többre vágyom, nyelvemet végig szántottam az alsó ajkán, tudatva vele, hogy igenis elmélyíteném a csókunkat. Azonnal szétnyitotta a száját, így már a nyelveink is finom táncot jártak. Meg kellett tennem, fejfájós kényszert éreztem rá. Ügyetlen volt a szája, forró és engedelmes. A kezének már másik erő parancsolt, szorosabban bújt a karjaimba, mik a csípőjén pihentek. felső testeink egymáshoz simultak, szorosabban, szenvedélyesebben csókoltam.

Mark egy laza mozdulattal eltávolodott tőlem, s halk lihegésbe kezdett, gondolom a levegőhiány miatt.

- Ki hívott? - böktem egy ujjammal a telefonja felé, min még ott számlálta az időt, ugyanis nem tette le.

- Senki - nyomta is ki azonnal, miközben letette a telefonját a pultra. Nem firtattam tovább az ügyet, nem az én dolgom, csak jó lett volna tudni. Mit titkol előlem?

- Oké. Nekem pakolni kellene holnapra, mert nemsokára indulok itthonról, de a gép meg csak hatkor száll fel. Majd bezárlak, meg minden, hagyok kulcsot is, mind a lakáshoz, mind a kocsihoz egyaránt. Használj bármit, csak legyen rend - pusziltam meg a homlokát, aztán elindultam a hálóba.

A bőröndömbe kezdtem el beletenni a ruháimat, meg az egyéb olyan eszközöket, mik előreláthatóan kelleni fognak. Természetesen a fél bőröndömet egyedül pakoltam össze, Mark tíz perc után csatlakozott hozzám. Nem bírja ki nélkülem.

- Alsónadrágot is tettél? - kérdezi, kezeivel átkarolva a vállamat hátulról.

- Mindent. Még tampont is - pillantok rá hátra, miután behúztam a táskámat.

- Akkor jó - sóhajt, s mivel előtte állok, ismét hozzám bújik.

- Nagyon tapadós lettél - ölelem magamhoz, hitelesítve a “szerelmemet” iránta.

- Hiányozni fogsz - motyogta a pólómba, egyre szorosabban fogva.

- Te is nekem - hazudom, annak ellenére, hogy nem látom a jövőbe.

Nem szól semmit, szótlanul állunk egymást ölelve, halkan. Csak el ne aludjon. Lepillantok a karjaimban lévő szőkeségre, aki ártatlanul, csukott szemekkel, édesen szuszogva. Egyre nehezebb lett, ebből azt szűrtem le, hogy alszik, legalábbis félig.

- Mark - szólítom meg óvatosan, hátha elszenderült, pedig még csak most kelt.

- Hm? - hümmög, ugyanolyan testtartással.

- Álmos vagy?

- Nem, csak jó veled…

Mark:

Bárki, bármit mondjon, imádok Jackson izmain feküdni. Ritkán ölel meg így, de ilyenkor, mindig kihasználom az alkalmamat, hogy rajta pihenhessek. Itt fog hagyni egy hétig, ezenkívül csodálkozik, hogy élősködök rajta.

Mégközelebb bújtam hozzá, majd elkezdtem puszilgatni a nyakát, aztán egyre feljebb mentem. Már az arcánál jártam, mikor benyúlt a pólóm alá, sőt még el is kezdett simogatni. Azt hiszem, öt perce hatalmas szenvedéllyel csókolózunk. Nem fogom bírni nélküle ezt a hetet.

Hirtelen abbamaradt minden, mikor megcsörrent Jacks telefonja, és ordítva közölték vele, hogy tolja le a seggét a parkolóba. Szép lassan elköszöntünk egymástól, majd még egy utolsó ölelés után elhagyta a lakást.

Már, vagy két napja szenvedek az egyedüllétben, meg a sok munkával, aztán egyszer csak csöngetnek. Kivételesen ki kell nyitnom az ajtót, túlságosan is antiszociális vagyok, nem bírom idegileg .

- Szervusz, most bejövök - Ezzel a lendülettel arrébb lökött Ten, ezt követően betolakodott a házba. Levetődött a kanapéra, majd elkezdte darálni a gondolatait.

- Hé, mit képzelsz magadról? Mi az, hogy csak bejössz ide, mint valami szultán, aki várja az ágyasát?

- Na, ide figyelj, te lennél a jelenlegi “ágyas” kit kihasználnak. Mellesleg, én nem várok senkire. El akarom mondani, hogy mennyire naív vagy. Ennyire lehetetlen észrevenni a történéseket? - lihegi, mint egy mocskos hazug.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, viszont igazán jó lenne, ha elhúznál innen a faszba - közlöm vele finoman, hogy menjen a picsába, majd kitessékelném, de hát nem mozdul semerre sem.

- Figyu, nem érdekel a kis hisztid, bár, ha ennyire nem hiszel, akkor mondd csak meg, hányszor csókol meg egy nap?! - Ez a kérdés felettébb felkeltette a figyelmemet. Semmiképpen sem tudom, mit szeretne ebből kihozni, holott igazából, semmi köze nincs ehhez az egészhez. Én nem vagyok a hazugságok híve, nem is fogok hazudni neki.

- Egyszer, átlagos napokon.

- Szerinted nekem hányat adott? Ugyanennyit, mindig. Hiszel -e, vagy sem, de jó lenne átgondolnod ezt az egészet, mert rohadtul átbasz, mégha nem is veszed észre.

- Rohadj meg, és húzz a picsába. Érthető voltam?

- Gondolkodj már egy kicsit, az isten szerelmére Mark! Még a telefonba is elmondta nekem, hangfelvételem is van róla… Kimondhatatlanul naív vagy, simán átvert.

Nem tudom, mit higyjek Tennek, viszont roppant kíváncsi lettem rá, még, ha nem is igazi.